A tanulók gyakran ugyanazon az iskolán belül is szegregálódnak, nem csak azáltal, hogy különböző iskolákba küldik őket.

Az alacsony jövedelmű háztartásokból származó gyermekeket egyre gyakrabban szegregálják a magasabb jövedelmű háztartásokból származó társaiktól eltérő osztálytermekbe – derül ki egy friss kutatásból, amelyet Dave E. Marcotte oktatáspolitikai kutatóval közösen végeztem.

2007 és 2014 között az összes észak-karolinai állami iskola tanulóit nyomon követtük az egész államban a harmadiktól a nyolcadik osztályig, és megfigyeltük, hogy az egyes iskolákban az egyes osztálycsoportok létrehozására szolgáló eljárás szerint hogyan csoportosították a tanulókat matematika és angol nyelvi és művészeti osztályokba.

A beiratkozási adatokat használtuk arra, hogy kiderítsük, hány diák volt az egyes osztályokban olyan családokból, akiknek a jövedelme a szövetségi szegénységi küszöb 185%-a vagy az alatt van – és hányan nem. Azt találtuk, hogy ezek a gazdaságilag hátrányos helyzetű tanulók egyre nagyobb valószínűséggel koncentrálódtak az osztálytermek egy részébe, ahelyett, hogy viszonylag egyenletesen oszlottak volna el az iskolában.

Miért fontos ez?

Az iskolai szegregációról gyakran úgy gondolkodnak, hogy a fekete és fehér tanulók különböző iskolákba kényszerülnek járni. Ez a Jim Crow – a 19. és 20. századi jogrendszer, amelynek célja az volt, hogy a feketéket másodrangú státuszba helyezze a fehér társadalomban – és az iskolák szegregációjának megszüntetésére vonatkozó bírósági határozatok története miatt van értelme.

A kérdés másik aspektusa az, hogy a tanulókat hogyan sorolják be az iskolán belüli osztályokba. Egy 2021-es tanulmány szerint a fajilag sokszínűbb iskolákban nagyobb valószínűséggel vannak szegregáltabb osztálytermek, mint az összességében kevésbé sokszínű iskolákban.

A kutatók a közelmúltban kezdték azonosítani az iskolák közötti szegregáció növekvő szintjét nem csak a faji hovatartozás, hanem a háztartások jövedelme alapján is.

A tehetősebb háztartásokból származó diákok nagyobb valószínűséggel érnek el magasabb tanulmányi eredményt a teszteredményekben mérve, valamint nagyobb valószínűséggel járnak főiskolára és fejezik be azt.

A valamennyi diák számára egyenlő lehetőségek biztosítására irányuló erőfeszítések gyakran az iskolák közötti finanszírozás és személyi állomány összehasonlítására összpontosítanak. Az alacsonyabb szintű iskolai finanszírozás valóban alacsonyabb iskolai végzettséghez és alacsonyabb felnőttkori bérekhez vezet.

A források azonban az iskolákon belül is egyenlőtlenül oszthatók meg, osztályonként. Például a tapasztaltabb tanárok átlagosan jobban növelik a diákok teszteredményeit, mint a kezdő tanárok. A kezdő tanárokat azonban gyakran olyan osztályokba osztják be, ahol több alacsony jövedelmű diák tanul. Ezért minél jobban elkülönülnek a diákok a háztartások jövedelme szerint, annál valószínűbb, hogy a szegényebb diákok lemaradnak a tanulmányi eredményekben.

Amit még nem tudunk

Nem vagyunk biztosak abban, hogy miért növekszik az iskolákon belüli szegregáció a háztartások jövedelme szerint. Az egyik lehetséges ok az úgynevezett „akadémiai követés” növekedése lehet, amely a tanulók osztályokba sorolását jelenti a korábbi teljesítményük, például a szabványosított teszteken nyújtott teljesítményük alapján.

Ha az alacsony jövedelmű diákok rosszabbul teljesítenek a szabványosított teszteken, mint társaik, akkor alacsonyabb osztályokba sorolhatják őket. A standardizált tesztek eredményei azonban nem feltétlenül tükrözik pontosan az alacsony jövedelmű tanulók képességeit, mivel a marginalizált csoportokba tartozó tanulók aránytalanul rosszabbul teljesítenek a felméréseken.

Ha a teszteredmények valóban pontosan tükrözik a képességeket, akkor a tanulók bizonyos osztályokba sorolása oktatási előnyökkel járhat. A kutatók azonban régóta azzal érvelnek, hogy a nyomon követés állandósítja az alacsony és magasan követett tanulók közötti egyenlőtlenségeket. Például azok a diákok, akiket társaiknál alacsonyabb osztályba sorolnak, alacsonyabb önbecsüléstől szenvednek, és nem olyan jól felkészültek az egyetemi sikerre, mint a hasonló teszteredményekkel rendelkező, magasabb osztályba sorolt diákok.

Az elmúlt két évtizedben a charteriskolák beiratkozásának növekedése szintén hozzájárulhat az iskolán belüli jövedelem szerinti szegregáció növekedéséhez, amit találtunk. Azok az állami iskolaigazgatók, akik attól tartanak, hogy diákjaik a charteriskolákba távoznak, speciális tantervek bevezetésével vagy a tehetséggondozó programok bővítésével próbálhatják megtartani őket. Ha ezek a programok továbbra is elsősorban a magasabb jövedelmű családok diákjait szolgálják, ez növelheti az iskolán belüli jövedelmi szegregációt. Ezt a lehetőséget vizsgáljuk.