Namíbia célja hogy hidrogénszuperhatalom legyen

“Most végre felkerültünk a térképre” – mondja Philip Balhoa Lüderitzről, a Namíbia déli részén fekvő városról, ahol a zord sivatag és a sápadt óceán találkozik.

A kikötőváros korábban a gyémántok és a halászat fellendüléséből profitált, de most a magas munkanélküliséggel és az elöregedő infrastruktúrával küzd.

A javasolt zöld hidrogénprojekt “Lüderitz harmadik forradalma” lesz, mondja Balhoa úr, a városi tanács tagja.

Reméli, hogy a projekt révén a helyi lakosok, vagy ahogyan ők magukat szeretettel hívják, a “Buchterek” képzést és foglalkoztatást kapnak majd, és ezzel csökken a város 55%-os munkanélküliségi rátája.

“Egy olyan város számára, amely az elmúlt 10-15, vagy talán még több év alatt gazdasági nehézségekkel küzdött, ez olyasvalami, ami miatt az emberek nagyon izgatottak” – mondja.

A projekt a város közelében, a Tsau //Khaeb Nemzeti Parkban fog működni, és végül évente mintegy 300 000 tonna zöld hidrogént fog előállítani.

Egyszerűbben fogalmazva, a napból és a szélből származó megújuló energiát arra használják majd, hogy a hidrogénmolekulákat kiválasszák a sótalanított vízből.

Ezekből a hidrogénmolekulákból tiszta formában vagy a származék zöld ammóniában számos termék, többek között fenntartható üzemanyagok készülhetnek.

Az előnyben részesített ajánlattevő, a Hyphen Hydrogen Energy 2026-ban kezdi meg a termelést, és a szükséges megvalósíthatósági folyamatok lezárását követően 40 évig rendelkezik majd a projekt jogaival.

Namíbia célja hogy hidrogénszuperhatalom legyen

A cég szerint a négy évig tartó építés során várhatóan 15 000 közvetlen munkahely jön létre, a teljes működés során pedig további 3000 – és ezek 90%-át helyiek fogják betölteni.

James Mnyupe a namíbiai kormány elnöki gazdasági tanácsadója és hidrogénügyi megbízottja, kifejti, hogy Lüderitz elhelyezkedése ideális, mivel a kiterjedt nap- és szélerőforrások, valamint az óceán közelsége miatt mind vízforrásként, mind kikötőként ideális.

Mnyupe szerint mindez része Hage Geingob elnök Namíbiában megvalósítandó változtatási tervének. “Az elnöknek nagyon fontos volt egy olyan gazdaságélénkítési terv kidolgozása, amely érzékeny, globálisan releváns és rendszerszintű.”

Ez egy sokkal nagyobb, a zöld hidrogén által táplált fejlesztés részét képezi, amelyhez a kormány reméli, hogy finanszírozást talál, és amely a mezőgazdaság, a logisztika és az energia területén is terjeszkedik. Mnyupe úr zöld hidrogénvonatokról és csővezetékekről beszél a szomszédos országokkal való kereskedelem érdekében.

Remény van arra, hogy megújuló villamos energiát állítanak elő, mind exportra, mind pedig a Dél-Afrikából importált szénenergia alternatívájaként.

“Az elképzelés az, hogy Namíbiát nem csupán zöld hidrogén-központtá, hanem szintetikus üzemanyag-ipari erőművé alakítsuk” – mondja.

A hatás nemzetközi lesz, hiszen Németországgal, Belgiummal és a hollandiai Rotterdammal már aláírták a megállapodást.

Ehhez társul néhány finanszírozási megállapodás, de Namíbia több lehetőséget is vizsgál, például zöld vagy fenntartható kötvényeket, a kezdeti projekthez szükséges nagyjából 9,4 milliárd dollár (7,1 milliárd font) finanszírozásához.

A beruházás nagyságrendjét szemléltetendő: Namíbia teljes GDP-je 2020-ban mindössze 10,7 milliárd dollár volt.

“Az emberek elkezdhetnének minket komolyan venni, mint kereskedelmi partnert, és nem mint a fejlesztési támogatás nettó kedvezményezettjét” – mondja Mnyupe. “Az egyszerű namíbiaiak számára ez reményt jelent.”

Balhoa arra számít, hogy az emberek és az üzleti vállalkozások tervezett beáramlása megerősíti Lüderitz infrastruktúráját, például az utakat és a kórházakat, és hogy a projekt több befektetést vonz majd a központi kormányzat részéről a térségbe.

De az optimizmushoz aggodalmak is társulnak. Balhoa úr szerint a korábbi nagyprojektek nem a remélt mértékben fektettek vissza a közösségbe. Aggodalomra ad okot, hogy a kisváros nem lesz képes megfelelni a megnövekedett infrastrukturális igényeknek – a hozzáférhető lakhatás már most is nagy kihívást jelent.

“Hiszem, hogy ez nem csak Namíbia, hanem az egész afrikai kontinens számára meghatározó lesz” – mondja Kennedy Chege, a Fokvárosi Egyetem Ásványjog Afrikában kutatója és doktorjelöltje.

Figyelmeztet azonban arra, hogy a fő kihívást a finanszírozás jelenti: “A megújuló energiával kapcsolatos tervek kidolgozásához általában nagyon sok finanszírozásra van szükség, és maga a kormány nem képes ezt a finanszírozást ténylegesen biztosítani a költségvetésén keresztül. Tehát mind az állami szektorból, mind a magánszektorból finanszírozást kell mozgósítani”.

Chege szerint Namíbia nemzetközi partnerségei pozitív jelek.

Egy másik kihívás a hidrogén előállításához szükséges vízmennyiség. Ennek sótalanítással történő elvégzése, ahogyan azt Namíbia tervezi, drága lehet – akárcsak a hidrogéngyártás során később alkalmazott elektrolízis eljárások.

Chege szerint a projekt megvalósíthatóságával és a szükséges infrastruktúra létrehozásával kapcsolatos aggodalmak jogosak, de Namíbia komparatív előnyei miatt bizakodó.

Míg Afrikában több ország, például Dél-Afrika, Kenya és Nigéria zöld hidrogénterveket dolgoz ki, Namíbia a legfejlettebb. “A megvalósítás tekintetében azonban egész Afrikában nem sok előrelépés történt e tekintetben”.

Bár még sok a tennivaló, Namíbia előrehalad – olyannyira, hogy a kormány akár már 2022 januárjában pályázatot írhat ki egy második zöldhidrogén-projektre.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.